A francia futball első sztárja sorozatban három BEK-döntőt nyert a Real Madriddal (1957, 1958, 1959) - melyben együtt játszott Puskás Ferenccel és Alfredo di Stefanóval -, és 1958-ban kapta meg az Aranylabdát, amikor a francia válogatottal harmadik lett a svédországi világbajnokságon.
A lengyel bevándorlók gyermekeként Raymond Kopaszewski néven született támadó középpályás Angers-ban kezdte pályafutását, majd a Stade Reimshez került, amellyel 1956-ban spanyol sikerrel zárult BEK-döntőt játszott a Real Madrid ellen.
Az Aranylabdáért rendezett szavazáson az 1958-as győzelme előtt 1956-ban és 1957-ben harmadik, 1959-ben pedig második volt.
A Reimshez 1959-ben tért haza, s 1967-ben vonult vissza.
"Én voltam az első francia labdarúgó, aki elhagyta az országot. Akkoriban ezért sokan árulónak tartottak engem" - nyilatkozott korábban.
Nagyszerű cselező készségével, kivételes játékfelfogásával, taktikai érettségével tűnt ki, de pályafutása elején alacsony termete miatt nem mindenkit győzött meg.
"Amikor 18 éves voltam, a régióból több klubtól, a Lenstól, a Lille-tól, a Roubaix-től és a Valenciennes-től eljöttek megnézni engem, de túl kicsinek találtak" - emlékezett vissza egyik nyilatkozatában a 168 centis futballista.
Nagyszerű játékát az 1958-as világbajnokságon a torna legjobbjának járó díjjal ismerték el. Előzőleg, az 1954-es világbajnokságon ő lett a vb legjobb fiatal játékosa, így mindmáig ő az egyetlen, aki mindkét címet birtokoltja.
A válogatottban 45 mérkőzésen 18 gólt szerzett.